Megtörtént a márkaszerviz által végzett átvizsgálás.
Cseréltek olajat a hajtásban és a motorban is, olajszűrőt légszűrőt, az összes fékbetétet, az első gumit, hajtásszíjat.
Utóbbiról csak annyi derült ki hogy egy repedésmentes, de kopott és felfényesedett fehér feliratos Misuboshi volt benne, (amit el is tettem tartaléknak) de hogy mikor került bele nem lehet tudni. Fagyálló nem volt, azt őszre tettük át. Minden mást rendben találtak, így a már nagyobb utakat is el lehet vállalni.
Húsvét előtt elindultam látogatóba Borsodba. Borús volt az idő, kicsit esett is, de csak elindultam. Vettem autópálya matricát mobilról, majd az M3 kivezetőn teletankoltam, hogy Miskolcig tudjak mérni egy autópálya-tempós fogyasztást. Az első pihenőnél még megálltam levenni az esőkabátot, mert az enyhe szemerkélés mellett száraz maradt. A motoros kabát-nadrág elég volt, nem fáztam, Miskolcon már kissé melegem is volt. Az autópályán kényelmesen ment 130 körül, bár ott már bubog a szél rendesen. Előzni pillanatok alatt lehet vele, sőt észnél kell lenni mert a húzza az ember a gázt könnyen csekk lehet a vége. Nagyon stabil, bár egy kissé ráz az autópályás egyenetlenségeken, és mivel más érdemleges nem történik ez fárasztó lehet.
Miskolcon megtankoltam, 6,6-os átlagot mérve, majd egy kis csavargás után úgy alakult hogy ott aludtam nagynénémnél. Másnap 10 körül indultam tovább, az éjszakai esőből csak vizesség maradt, az egyik körforgalomban picit meg is csúszott az első kerék, onnantól kezdve még óvatosabban körforgóztam. A 37-es főút minőségével nem sok gondom akadt, de azért volt egy-két olyan hely ahol inkább nem kezdtem neki egy előzésnek, a kátyúk miatt.
Kersztúrban megálltam unokatesóméknál, vittem a keresztfiamat egy körre, majd 1 köül mentem tovább Sárospatakra. Apámmal lementünk megnézni a szerzeményét.
Végül nem sokat maradtam, visszafelé ismét megálltam kicsit Bodrogkeresztúron és Miskolcon (Megint tankolás, a vidéki fogyasztás 5,4 lett), de siettem hazafelé. Nem volt bölcs döntés, mert Miskolc után az M30-ason végig szakadt az eső, és a korábbi tapasztalatok alapján se az esőkabát, se az esőnadrág nem volt rajtam, de megállni nem lett volna értelme. Masszív esőzés ellem ár a túraplexi sem véd, jött a víz mindenhol, de a motoros ruhám megint jól vizsgázott, mert sehol nem ázott át, csak a nadrág és a cipő találkozásánál jutott be némi víz. A kellemletlen az volt hogy közben besötétedett és alig láttam előre az utat. Tartottam attól hogy elkapok egy nagyobb kátyút. Mogyoród környékén beragadtam egy 80 körül haladó autó mögé, mert a tükrökben csak annyit láttam hogy van mögöttem autó, de hogy melyik sávban, és közeledik-e vagy sem azt nem lehetett megállapítani. Végül hazaértem, de nem szeretnék mégegyszer ilyen körülmények között motorozni.
Az egyik szép napsütéses hétvégén rábeszéltem barátnőmet hogy guruljunk el Tatára. Odafelé egy hosszabb útvonalat terveztem érintve a Bajna és Héreg közötti, motorosok által kedvelt panorámaútvonalat. Igazándiból miután az ember kiszabadul Budapestről és agglomerációjából, már minden kilométer ajándék. Helyenként elég masszív oldalszél rontotta az élményt de az útvonal valóban szép és motorozásra való sokan is voltak a környéken. Nekem viszont jobban tetszett a Tarján és Baj közötti szakasz. Sajnos a barátnőm kevésbé szerette ezt az útvonalat, őt jobban rázta az út, és a szélre is érzékenyebb, illetve kijött a sisak gyengesége is.
Április második szombatjára Old-timer premiert terveztem, de egy nappal korábban kiderült hogy SW-T - SilverWing találkozó lesz Tiszafüreden. Így reggel elgurultam egy mosóba, majd irány Tiszafüred.
Ezúttal nem vittem túlzásba az útvonaltervezést, mentem amerre a waze vitt. Gödöllőnél már igencsak vártam hogy vége legyen a lakott területeknek és lehessen haladni, ám aszódnál utolértem egy csapat Fiat 500-ast. Konvojba nem mászunk be, meg kezdtem kajás lenni, úgyhogy megálltam tízóraizni egyet.
A találkozó igazán jó élmény volt, sokat beszélgettünk elsősorban a motorokról, ebédeltünk, csónakáztunk egy órát a Tisza holtágain, fotózkodtunk, elmentünk együtt a hortobágyra is. Örülök hogy olyan emberekkel ismerkedhettem meg akikkel szívesen vállalok közösséget, biztos megyek még velük túrázni.
Alkalmam volt gyakorolni a csapatban motorozást is, remélem nem okoztam kényelmetlenséget a többieknek. Hazafelé is csapatban indultunk el, volt aki Jászberényig, volt aki Sülysápig jött, de Pestre már egyedül érkeztem. Ez a déli útvonal sokkal jobbnak bizonyult, legközelebb is erre megyek. Persze megint rám sötétedett, és le is hűlt a levegő, de nem volt vészes a dolog, azt leszámítva hogy átszaladt előttem valami amit utólag rókának gondolok. Megijedni sem volt idő, épp csak elvettem a gázt egy pillanatra. Utána inkább felzárkóztam egy előttem haladó autóra biztonságos követési távolsággal, így talán kisebb az esély arra hogy találkozzak valami állatkával. Jól esett beérni Pestre, itt már nem volt olyan hideg és el is fáradtam a 400 km alatt. A túra alatt a fogyasztás 4,9L-re jött ki, úgyhogy a moci is jól érezte magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése