Honda Silverwing FJS 600 A nagyrobogó - a kezdetek

Minden ott kezdődött hogy 2017 tavaszán Dunaújvárosba kellett elautóznom a céges kisteherrel, majd unokatesóm rákérdezett milyen utam volt. Elmeséltem hogy sok motorost láttam és eszembe jutott hogy milyen jó lett volna egy nagyrobogóval menni. Ő javasolta hogy vizsgázzak le nagymotorra és veszünk egy maxi robogót az ötvenesek helyett.
Kicsit még érleltem a dolgot, majd beiratkoztam egy motoros tanfolyamra és elkezdtem felmérni a használt nagyrobogók piacát.

A motoros iskolában A-korlátlan tanfolyamot kezdtem - elég öreg vagyok már hozzá - és váltós motoron tanultam, ami egészen megtetszett, de nem tántorított el a robogó formátumtól.
Bármi is az uticél a kiindulási pont Budapest belvárosa, sok lámpa, sok elindulás megállás, motorozni ilyen körülmények közt inkább szenvedés mint élvezet. A váltogatás élményét beáldoztam a városi használat kényelméért. Másrészt egy normál motoron (Honda NC700 nem ér) nincs semennyi tároló hely, és ritka az hogy nem viszek magammal semmit. Kell a csomagtartó minnél nagyobb, hiszen ezzel mennénk világot látni a kedvesemmel.

Fontos a biztonság, nem száguldozni, versenyezni akarok, hanem utazni és hazaérni. Mivel nem vagyok tapasztalt motoros, viszont a robogón már megtapasztaltam az út minőségéből fakadó veszélyeket - sokszor nem lehet megállapítani hogy az út mikor melyik ponton mennyire csúszik - fontos kritériumnak tartom az ABS meglétét. Tisztában vagyok vele hogy jó úton ABS-el hosszabb lehet a féktáv, de amúgy sem szokásom feszegetni a határokat, és beleragadni az előttem haladók seggébe. Ha csak egyszer nem csúsztatom meg az aszfalton a gépet az ABS-nek köszönhetően, már megéri az árkülönbséget.

Nem kell hogy nagyon erős legyen, de utassal a 130-at autópályán lehessen vele tartani, erre egy jó 250-es már elég lehet gondoltam. Aztán unokatesóm egy 500-as Piaggio kipróbálása után azt javasolta legyen legalább 500cm3-es, hogy legyen elég tartaléka mindenre.

A választék így elég szűkös, pláne ha az árat is figyelembe vesszük:

Suzuki Burgman 650:
Nagyon népszerű, rengeteg van belőle, népes és aktív közösség alakult ki a típus körül, így sok infó van a neten. Nagy és kényelmes. Kicsit bonyolultabb a hajtása mint a többi hasonló robogónak. Könnyen ki lehet fogni olyat ami előre nem látható törődést igényel. A plexi motorosan állítható, Az elő idomon levő tükör gombnyomásra behajlítható, bár nem tudom mennyire lehet elférni vele a sorok közt.
Piaggio Beverly
A kialakítása miatt inkább városi robogó, kevés szélvédelemmel, nem szimpatikus üléspozícióval.
Piaggio X8, X9, X10
Kevés van, pláne ABS-es, és az elektronikája elég érzékeny.
Yamaha T-max
Elég sportos gép, vezetési élményre ez áll legközelebb a normális motorokhoz, viszont a csomagtartója kisebb és alig akad belőle ABS-es, sportkipufogós annál inkább.
Kymco Xciting
Elfogadható áron akad belőle néhány, ritkán ABS-es is. A tükör eredetileg az első idomon van, ha át van rakva a kormányra csúnya.
Honda Silverwing 600
Végül ezt a típust választottam ki, ahogy a címből is kiderül. A választást jelentősen befolyásolta hogy találtam egy fórumot ahol az utódjáról az SW-T400/600-ró és a Silverwingről zajlik a tapasztalatcsere. Egyrészt komolyabb hibaforrások nem merültek fel, másrészt a tagok hozzáállása, szemlélete miatt otthon éreztem magam közöttük.

Amint a kezemben volt a motoros jogsim mehettem is megnézni a kiszemelt környékbeli példányokat egyedül. Az első a Honda Wilkernél pihent a szalonban, alaposan szemrevételeztem, de kipróbálni csak előre egyeztetett időben, a vételár bemutatásával lehetett volna. A második egy kopottas motor volt, de a tulajdonos közvetlen és megbízható ember benyomását keltette. A motort alaposan átnéztem, mentem vele egy óvatos kört a kertvárosi 30-as zónában, többet nem mertem, mégiscsak most ültem először ekkora robogón. Kellemes élménnyel tértem haza, megerősítve hogy ilyen kell nekem. Pár nap múlva megjelent egy újabb példány, elmentem hát azt is kipróbálni. Ez a motor szebb és drágább  volt a tulajdonos precíz ember, minden dokumentáció, számla megvan. A próbakört a korábbi alkalomból tanulva inkább utasként kértem, a tulaj jobban ismeri a környéket, a gépet és nem is félti annyira mint én. Itt megtapasztaltam hogy ez a motor erős, gyorsul tisztességesen, de meg is áll ha kell, és stabilnak is érződött.
Aztán újabb példányok nem jelentek meg a piacon, csak az ABS nélküliek között volt némi mozgás. A próbaköröket elrontottam. Egyrészt jó lett volna ha találok valakit aki eljön velem megnézni a motort és ért is hozzá. Másrészt attól hogy ABS-es a kiszemelt, ABS nélkülieket is meg kellett volna nézni. Harmadrészt pedig érdemes először drágább, jobb állapotút nézni, majd utánna azokat amikre van is keret. Ellenkező esetben könnyen elsiklik az ember hibák fölött, beleszeret abba ami elérhető és nincs menekvés.

A vásárlás feltétele volt hogy a két 50-es robogó közül legalább az egyiket el kell adni. A Giorno-t szerettem volna megtartani, terveim voltak vele. A Yamahát feltettem a netre, de senki nem érdeklődött komolyan iránta. Közben ősz lett hosszú tépelődésután feltettem a Giorno-t is. Napokon belül elvitték.

Így történt hogy november végén vettünk motort.