Honda Silverwing FJS 600 A nagyrobogó - tavaszi élmények

Megtörtént a márkaszerviz által végzett átvizsgálás.

Cseréltek olajat a hajtásban és a motorban is, olajszűrőt légszűrőt, az összes fékbetétet, az első gumit, hajtásszíjat.

Utóbbiról csak annyi derült ki hogy egy repedésmentes, de kopott és felfényesedett fehér feliratos Misuboshi volt benne, (amit el is tettem tartaléknak) de hogy mikor került bele nem lehet tudni. Fagyálló nem volt, azt őszre tettük át. Minden mást rendben találtak, így a már nagyobb utakat is el lehet vállalni.
Húsvét előtt elindultam látogatóba Borsodba. Borús volt az idő, kicsit esett is, de csak elindultam. Vettem autópálya matricát mobilról, majd az M3 kivezetőn teletankoltam, hogy Miskolcig tudjak mérni egy autópálya-tempós fogyasztást. Az első pihenőnél még megálltam levenni az esőkabátot, mert az enyhe szemerkélés mellett száraz maradt. A motoros kabát-nadrág elég volt, nem fáztam, Miskolcon már kissé melegem is volt. Az autópályán kényelmesen ment 130 körül, bár ott már bubog a szél rendesen. Előzni pillanatok alatt lehet vele, sőt észnél kell lenni mert a húzza az ember a gázt könnyen csekk lehet a vége. Nagyon stabil, bár egy kissé ráz az autópályás egyenetlenségeken, és mivel más érdemleges nem történik ez fárasztó lehet.
Miskolcon megtankoltam, 6,6-os átlagot mérve, majd egy kis csavargás után úgy alakult hogy ott aludtam nagynénémnél. Másnap 10 körül indultam tovább, az éjszakai esőből csak vizesség maradt, az egyik körforgalomban picit meg is csúszott az első kerék, onnantól kezdve még óvatosabban körforgóztam. A 37-es főút minőségével nem sok gondom akadt, de azért volt egy-két olyan hely ahol inkább nem kezdtem neki egy előzésnek, a kátyúk miatt.
Kersztúrban megálltam unokatesóméknál, vittem a keresztfiamat egy körre, majd 1 köül mentem tovább Sárospatakra. Apámmal lementünk megnézni a szerzeményét.

 Végül nem sokat maradtam, visszafelé ismét megálltam kicsit Bodrogkeresztúron és Miskolcon (Megint tankolás, a vidéki fogyasztás 5,4 lett), de siettem hazafelé. Nem volt bölcs döntés, mert Miskolc után az M30-ason végig szakadt az eső, és a korábbi tapasztalatok alapján se az esőkabát, se az esőnadrág nem volt rajtam, de megállni nem lett volna értelme. Masszív esőzés ellem ár a túraplexi sem véd, jött a víz mindenhol, de a motoros ruhám megint jól vizsgázott, mert sehol nem ázott át, csak a nadrág és a cipő találkozásánál jutott be némi víz. A kellemletlen az volt hogy közben besötétedett és alig láttam előre az utat. Tartottam attól hogy elkapok egy nagyobb kátyút. Mogyoród környékén beragadtam egy 80 körül haladó autó mögé, mert a tükrökben csak annyit láttam hogy van mögöttem autó, de hogy melyik sávban, és közeledik-e vagy sem azt nem lehetett megállapítani. Végül hazaértem, de nem szeretnék mégegyszer ilyen körülmények között motorozni.
Az egyik szép napsütéses hétvégén rábeszéltem barátnőmet hogy guruljunk el Tatára. Odafelé egy hosszabb útvonalat terveztem érintve a Bajna és Héreg közötti, motorosok által kedvelt panorámaútvonalat. Igazándiból miután az ember kiszabadul Budapestről és agglomerációjából, már minden kilométer ajándék. Helyenként elég masszív oldalszél rontotta az élményt de az útvonal valóban szép és motorozásra való sokan is voltak a környéken. Nekem viszont jobban tetszett a Tarján és Baj közötti szakasz. Sajnos a barátnőm kevésbé szerette ezt az útvonalat, őt jobban rázta az út, és a szélre is érzékenyebb, illetve kijött a sisak gyengesége is.

 Április második szombatjára Old-timer premiert terveztem, de egy nappal korábban kiderült hogy SW-T - SilverWing találkozó lesz Tiszafüreden. Így reggel elgurultam egy mosóba, majd irány Tiszafüred.

 Ezúttal nem vittem túlzásba az útvonaltervezést, mentem amerre a waze vitt. Gödöllőnél már igencsak vártam hogy vége legyen a lakott területeknek és lehessen haladni, ám aszódnál utolértem egy csapat Fiat 500-ast. Konvojba nem mászunk be, meg kezdtem kajás lenni, úgyhogy megálltam tízóraizni egyet.

 A találkozó igazán jó élmény volt, sokat beszélgettünk elsősorban a motorokról, ebédeltünk, csónakáztunk egy órát a Tisza holtágain, fotózkodtunk, elmentünk együtt a hortobágyra is. Örülök hogy olyan emberekkel ismerkedhettem meg akikkel szívesen vállalok közösséget, biztos megyek még velük túrázni.

Alkalmam volt gyakorolni a csapatban motorozást is, remélem nem okoztam kényelmetlenséget a többieknek. Hazafelé is csapatban indultunk el, volt aki Jászberényig, volt aki Sülysápig jött, de Pestre már egyedül érkeztem. Ez a déli útvonal sokkal jobbnak bizonyult, legközelebb is erre megyek. Persze megint rám sötétedett, és le is hűlt a levegő, de nem volt vészes a dolog, azt leszámítva hogy átszaladt előttem valami amit utólag rókának gondolok. Megijedni sem volt idő, épp csak elvettem a gázt egy pillanatra. Utána inkább felzárkóztam egy előttem haladó autóra biztonságos követési távolsággal, így talán kisebb az esély arra hogy találkozzak valami állatkával. Jól esett beérni Pestre, itt már nem volt olyan hideg és el is fáradtam a 400 km alatt. A túra alatt a fogyasztás 4,9L-re jött ki, úgyhogy a moci is jól érezte magát.

Honda Silverwing FJS 600 A nagyrobogó - ismerkedés

A másodikként megnézett, elsőként kipróbált kopottas motort választottam, ami a legolcsóbb ABS-es verzió volt. 2006-os, újonnan Magyarországon vásárolt, vezetett szervízkönyvvel, eredeti, magyar nyelvű kezelési útmutatóval két gyári kulccsal és állítható Givi airflow túraplexivel, második tulajdonostól.

Felhívtam az eladót, hogy megszületett a döntés, megvesszük a motort, e-maiben kitöltöttük a szerződést, uraltuk a pénzt, és másnap mentem is érte. Volt benne némi kockázat, így visszaolvasva, de az eladó korrekt volt, ezért is mertem ezt a motort választani.

Az eladó vett bele egy új akksit, az időközben megdöglött helyére, mert utoljára kb akkor ment amikor nyár végén megnéztem, és lemosta. Ekkor előjött egy hiba. Az immobiliser visszajelző lámpája valahol nedvességet kapott és bizonyos pozícióban világít, máskor meg nem. Ezt leszámítva ugyanolyan volt mint a próba során. Kaptam hozzá egy 55L-es Givi Maxia 3 dobozt és egy tanknyílásra tehető középtáskát. Illetve megegyeztünk hogy egy tizesért elhozom később az oldaltáskákat is.

Hazagurultam vele, útközben teletankoltam, majd az udvarban még alaposabban átnéztem.

Az indító gomb nem állt vissza alaphelyzetbe, kapott egy egy kis WD40-et, azóta jó.

Az olalsztendernél a burkolat repedt, elállt, hiányzott egy csavar, de nem is lehetett a helyére igazítani, mert akkor az oldalsztendernek útban van.

Levettem a burkolatot, és a lemezt amihez rögzíteni kellet volna. Utóbbi meg volt hajolva, kiegyengettem. A burkolatot felhevített drótkapcsokkal összefogtam és megragasztottam, majd visszaraktam. Így normálisan áll.

Ez után némi kényszerpihenő következett, a biztosítás megkötéséig. Addig szétszedték a doboz nehezen nyíló zárszerkezetét, megpucoltam, megkentem és az egész dobozt megtisztítottam, leápoltam. Ebbe a dobozba lehet rendelni pótféklámpát és kulcs nélküli elektronikus zárat, de elég drága.

A kormány alatti rész és a kesztyűtartók fedele, a korábbi évjáratoktól eltérően nem színre fújt, hanem minőségibb fekete műanyag. A fedelelek nem nyomkodásra, hanem gombbal nyílnak. A jobb oldali fedélen egy GPS rögzítési kísérlet nyomaiként furatok éktelenkedtek. Szerencsére elég kicsik voltak, a műanyag meg elég vastag,így egy hevített pengével elszobrászkodtam a lyukakat, szinte nyomtalanul.

Az eredetiség vizsgálatot már összekötöttük egy kis motorozással a városban Reginával, majd hazafelé egyedül. Másnap is tettünk egy kört a fagypont közeli időjárás ellenére. Meglepő mennyire jó a szélvédelme, részben a túra plexi miatt. Abban a kesztyűben, amit használok, az ötveneseken ilyenkor már lefagyott a kezem, oda kellett is a kézzsák meg markolat fűtés, erre nem muszáj, de azért átteszem majd mert a mostani markolatok úgyis felemásak. Hosszú alsóval farmerben és a nyári motoros cipőben a lábam se fázott. Korábban néztem rá Tucano-t, de rájöttem hogy nem kell. Városban nem hogy a sisak plexit nem kell lehajtani, de nyitott sisakban is jól éreztem magam. Mondjuk én jobban szeretem ha nagy a látóterem és borzolja a szakállam a szél. Az átírás után visszamentem az eladóhoz az oldaltáskákért. Elég széles volt az idő voltak masszív széllökések oldalról, de a motor alig érezte meg, nagyon stabil. Az oldaltáskák teljesen újszerűek, vétek lett volna otthagyni, nagyon jól jönnek majd a hosszabb csavargásokhoz. Apró malőr hogy ha irányhelyesen és stabilan felrakom őket, akkor nehézkes hozzáférni a csomagtartó zárjához. Újabb indok az elektromos csomagtartó nyitás mellett.

Hamar meg is szoktam a kezelését. A mérete a forgalomban kezelhető, de a társasház kapuján épphogy-csak beférek tolatva. A súlyát középsztenderre állításkor és onnan lebillentéskor érezni leginkább, de tologatni sem könnyű, ha áll a kormány sem akar mozdulni. De amint elindul nagyon könnyen kezelhető. Az hogy utast viszek alig észrevehető. Pár nap után, utassal is magabiztosabban kanyarodok vele mint a Yamahával valaha. Jólesik vele finoman csorogni a forgalommal. El lehet vele férni az autók között és van tekintélye, megnézik, és pozitívan áll hozzá a többi közlekedő. Ha kell nagyon határozottan meg lehet vele indulni, ilyenkor morogva jelzi is hogy itt most kérem menés van. Egyébként nagyon csendes, 50km/h körül alig hallani. 60km/h fölött van némi trolihoz hasonló hajtáshangja. Amikor elveszem a gázt elég határozott lassulást produkál a motorfék, közben a kipufogó alig észrevehetően durrog. Imádom azt a hangot. Integrált fék van rajta, ami azt jelenti hogy ha csak a hátsót húzod elöl is fékez egy dugattyú, és fordítva. Az ABS-t próbálgattam, de lehet hogy ott van valami hiba, mert blokkolni tudott a kerék és a visszajelző fel se villant.

Ezek alapján összeállt egy terv az első szezon előtti feladatokról.

Honda Silverwing FJS 600 A nagyrobogó - a kezdetek

Minden ott kezdődött hogy 2017 tavaszán Dunaújvárosba kellett elautóznom a céges kisteherrel, majd unokatesóm rákérdezett milyen utam volt. Elmeséltem hogy sok motorost láttam és eszembe jutott hogy milyen jó lett volna egy nagyrobogóval menni. Ő javasolta hogy vizsgázzak le nagymotorra és veszünk egy maxi robogót az ötvenesek helyett.
Kicsit még érleltem a dolgot, majd beiratkoztam egy motoros tanfolyamra és elkezdtem felmérni a használt nagyrobogók piacát.

A motoros iskolában A-korlátlan tanfolyamot kezdtem - elég öreg vagyok már hozzá - és váltós motoron tanultam, ami egészen megtetszett, de nem tántorított el a robogó formátumtól.
Bármi is az uticél a kiindulási pont Budapest belvárosa, sok lámpa, sok elindulás megállás, motorozni ilyen körülmények közt inkább szenvedés mint élvezet. A váltogatás élményét beáldoztam a városi használat kényelméért. Másrészt egy normál motoron (Honda NC700 nem ér) nincs semennyi tároló hely, és ritka az hogy nem viszek magammal semmit. Kell a csomagtartó minnél nagyobb, hiszen ezzel mennénk világot látni a kedvesemmel.

Fontos a biztonság, nem száguldozni, versenyezni akarok, hanem utazni és hazaérni. Mivel nem vagyok tapasztalt motoros, viszont a robogón már megtapasztaltam az út minőségéből fakadó veszélyeket - sokszor nem lehet megállapítani hogy az út mikor melyik ponton mennyire csúszik - fontos kritériumnak tartom az ABS meglétét. Tisztában vagyok vele hogy jó úton ABS-el hosszabb lehet a féktáv, de amúgy sem szokásom feszegetni a határokat, és beleragadni az előttem haladók seggébe. Ha csak egyszer nem csúsztatom meg az aszfalton a gépet az ABS-nek köszönhetően, már megéri az árkülönbséget.

Nem kell hogy nagyon erős legyen, de utassal a 130-at autópályán lehessen vele tartani, erre egy jó 250-es már elég lehet gondoltam. Aztán unokatesóm egy 500-as Piaggio kipróbálása után azt javasolta legyen legalább 500cm3-es, hogy legyen elég tartaléka mindenre.

A választék így elég szűkös, pláne ha az árat is figyelembe vesszük:

Suzuki Burgman 650:
Nagyon népszerű, rengeteg van belőle, népes és aktív közösség alakult ki a típus körül, így sok infó van a neten. Nagy és kényelmes. Kicsit bonyolultabb a hajtása mint a többi hasonló robogónak. Könnyen ki lehet fogni olyat ami előre nem látható törődést igényel. A plexi motorosan állítható, Az elő idomon levő tükör gombnyomásra behajlítható, bár nem tudom mennyire lehet elférni vele a sorok közt.
Piaggio Beverly
A kialakítása miatt inkább városi robogó, kevés szélvédelemmel, nem szimpatikus üléspozícióval.
Piaggio X8, X9, X10
Kevés van, pláne ABS-es, és az elektronikája elég érzékeny.
Yamaha T-max
Elég sportos gép, vezetési élményre ez áll legközelebb a normális motorokhoz, viszont a csomagtartója kisebb és alig akad belőle ABS-es, sportkipufogós annál inkább.
Kymco Xciting
Elfogadható áron akad belőle néhány, ritkán ABS-es is. A tükör eredetileg az első idomon van, ha át van rakva a kormányra csúnya.
Honda Silverwing 600
Végül ezt a típust választottam ki, ahogy a címből is kiderül. A választást jelentősen befolyásolta hogy találtam egy fórumot ahol az utódjáról az SW-T400/600-ró és a Silverwingről zajlik a tapasztalatcsere. Egyrészt komolyabb hibaforrások nem merültek fel, másrészt a tagok hozzáállása, szemlélete miatt otthon éreztem magam közöttük.

Amint a kezemben volt a motoros jogsim mehettem is megnézni a kiszemelt környékbeli példányokat egyedül. Az első a Honda Wilkernél pihent a szalonban, alaposan szemrevételeztem, de kipróbálni csak előre egyeztetett időben, a vételár bemutatásával lehetett volna. A második egy kopottas motor volt, de a tulajdonos közvetlen és megbízható ember benyomását keltette. A motort alaposan átnéztem, mentem vele egy óvatos kört a kertvárosi 30-as zónában, többet nem mertem, mégiscsak most ültem először ekkora robogón. Kellemes élménnyel tértem haza, megerősítve hogy ilyen kell nekem. Pár nap múlva megjelent egy újabb példány, elmentem hát azt is kipróbálni. Ez a motor szebb és drágább  volt a tulajdonos precíz ember, minden dokumentáció, számla megvan. A próbakört a korábbi alkalomból tanulva inkább utasként kértem, a tulaj jobban ismeri a környéket, a gépet és nem is félti annyira mint én. Itt megtapasztaltam hogy ez a motor erős, gyorsul tisztességesen, de meg is áll ha kell, és stabilnak is érződött.
Aztán újabb példányok nem jelentek meg a piacon, csak az ABS nélküliek között volt némi mozgás. A próbaköröket elrontottam. Egyrészt jó lett volna ha találok valakit aki eljön velem megnézni a motort és ért is hozzá. Másrészt attól hogy ABS-es a kiszemelt, ABS nélkülieket is meg kellett volna nézni. Harmadrészt pedig érdemes először drágább, jobb állapotút nézni, majd utánna azokat amikre van is keret. Ellenkező esetben könnyen elsiklik az ember hibák fölött, beleszeret abba ami elérhető és nincs menekvés.

A vásárlás feltétele volt hogy a két 50-es robogó közül legalább az egyiket el kell adni. A Giorno-t szerettem volna megtartani, terveim voltak vele. A Yamahát feltettem a netre, de senki nem érdeklődött komolyan iránta. Közben ősz lett hosszú tépelődésután feltettem a Giorno-t is. Napokon belül elvitték.

Így történt hogy november végén vettünk motort.

Bringa - bringás emlékek

Kölyökkorom óta bringázok. Sárospatakon és Bodrogolasziban sajátítottam el a kétkerekűek kezelését, először egy Camping, majd egy 27'-es agyváltós bringán. Szüleim megtanítottak szabályosan és biztonságosan közlekedni, hiszen a két település között gyakran kerékpárral küzdöttük le a távolságokat. Az első és eddig egyetlen újonnan vásárolt bringám az alábbi szörnyeteg volt. Sárnehéz, összteleszkópos tárcsafékes kínai borzalom. Nem is sokat hajtottam, rájöttem hogy ez nem nekem való.

Az idők során leginább ez a név nélküli, ezüst színű aluvázas bringát kedveltem meg amit egy kasználtcikk kereskedésben vásároltam.

Amikor Budapestre költöztem, hoztam magammal, de jártam vele Vácon is.

Sajnos nem vigyáztam rá eléggé és az albérlet folyosójáról ellopták. Ráadásul az utódjával egy szép zöld Peugeot-val is ugyanígy jártam.

Szüleim révén volt alkalmam próbálni és használni elektromos kerékpárokat is, azok korai verzióiból. Nem rossz cuccok ezek, de azért ma már máshol tart a világ

Vidéken el lehet egy ilyennek szaladgálni amíg bírja az akksi.

A többi bringámról nem találtam képet. Pedig volt két elég jó versenybringám is, de valahogy nem barátkoztam meg velük.

Honda Giorno

Amikor elkezdtem unokatesóméknál dolgozni, ez a kis Honda volt szaladgálós járműnek rendszeresítve. A kissé gyöngyház hatású fényezése jócskán megkopott a 90-es évek óta.

A matricák és a 35km/h fölötti gyorshajtásra villogással figyelmeztető Speed visszajező Japán múltra utal. A kilométerszámláló csak tízezerig mér, így kitudja menyi lehet benne.

Nagyon megszerettem, mert bár egyáltalán nem gyors - ténylegesen 50km/h a vége - de legalább nem is néz ki úgy mint amivel gyorsan lehet menni, szemben az olyan sportosnak kinéző, de ugyanúgy lassú 50-esekkel mint amilyen a Piaggio-m volt. Ez valahogy hozta azt a mentalitást hogy úgyis megelőznek, de nem baj nem sietek sehova. A futóműve nagyon kellemes ringatózós, és az úthibákat is jól viseli a pici kerekek ellenére. A tempó forszírozása amúgy sem ajánlatos, mert elöl-hátul csak dobfékek lassítják, mindkettőt egyszerre kell használni hogy történjen valami. Valamelyik előző tulajdonos neki is csúszott vele egy busznak, ennek eredménye az első sárvédő folytonossági hiánya.

Nagyon könnyű kis motor, egyedül is könnyen fel lehetett rakni a Kia platójára. Mivel mindig tartottam tőle hogy valaki egyszer a hóna alá kapja és elszalad vele, ezért a Piaggio-ból - ami ekkor már eladó volt - átszereltem ebbe a riasztót. A trepni alatt van az akksi amihez egy csavar oldásával lehetett hozzáférni, így aki látott már ilyet a riasztót seperc alatt hatástalanítani tudja. Ennek elkerülésére a csavart eny bovdenre cseréltem ami az ülés alatti csomagtartóban feszíthető és oldható, így az akksihoz nehezebb hozzáférni. Az ülés alatti tárolóva egy sisak fér, de ha épp tele van lomokkal az sem gond, mert van sisak akasztó fül is.  Mivel a Piaggio-t lealkudva vitték el és megmaradt róla a doboz, készíttettem apámmal egy konzolt amivel fel lehet tenni a Giornio - amúgy csak dísznek jó - gyári csomagtartója helyére.

Mivel a hátsó helyzetjelző a rázkódástól hajlamos kiégni, a búrába beillesztettem egy darabka led-szalagos tartalék világítást is, ami a gyári égővel együtt működik.

 A tükrök eredetileg elég szélesen kilógtak, ami nehezítette a sorok közötti előre osonást. Mivel amúgy sem vagyok egy vízilabdázó alkat, megfordítottam a tükör szárakat, így el is férek és látok is hátra. Kásőbb a baloldali tükörszárra installáltam egy telefontartót is.

Megbízható kis szerkezet, 2 defektem volt vele, egyszer pedig azért állt meg mert kifogyott a benzin és a kanna amiből utánatöltöttem nem volt teljesen tiszta. A szervizben kipucolták a karbit. Később volt görgőcsere, meg ami kell. Az egyik alkalommal javasolták hogy érdemes lehet kiégetni a kipufogót mert el lehet dugulva kissé és visszafogja. Így is lett, viszont az eredménytől nem lettem boldog. Picit gyorsabb lett, de hangosabb is, inkább cserélni kellett volna a kipufogót mert a dob előtt már nagyon elvékonyodott az anyag. Ráadásul a dobon levő díszlemezt - ami kicsit véd is attól hogy a forró kipufogóhoz érjen bármi - nem tudták leszedni csak az égetés után elhajtogatva, a csavart beletörve. Otthon kiegyengettem a lemezt, a dobba beletört csavart óvatosan kifúrtam, felújítottam a menetet. A lemez egy festés után mehet is vissza a helyére. Valamikor leesett a jobb oldali felirat is, de szerencsére nem hagytam el. Amikor a Silverwing vásárlása miatt eladtam, így tudtam adni hozzá a feliratot, a gyári csomagtartót, és a felszerelésre váró díszlemezt is.

Nehezen döntöttem az eladás mellett. Úgy gondoltam hogy a nagyrobogó mellett jó ha marad egy kicsi is városban rohangászni és a Giorno-t szívesebben használtam mint a Yamahát. Az állapota miatt egyre inkább időszerűvé vált egy alaposabb felújítás, csinosítás. Arra is gondoltam hogy jó lenne átépíteni elektromosra, hiszen úgyis csak rövidebb távokon használnám. Viszont jó minőségű felújításhoz vagy átépítéshez nem találok szakembert pláne olcsón nem, nekem pedig így is túl sok befejezetlen projektem van, nem is értek hozzá igazán, se helyem, se eszközeim nincsenek hozzá, és ha meglesz a nagymotor, időm is még kevesebb maradna a Giorno-ra.
Meghirdettem, hamar jöttek is az érdeklődők, végül egy fiatal srác vette meg, az egyik barátjának is Giorno-ja van, azt tervezi hogy rendbe teszi, kicsinosítja. Remélem sikerrel jár, és sok boldog kilométerben lesz része.